Szüléstörténet - Niki

2013.12.16

Szóval elfolyt a magzatvíz egy márciusi reggelen, kbé 8 körül. Bementünk a kórházba szépen nyugodtan, elmondták ezerszer szülés-felkészítőn, h nem kell rohanni. Megvizsgáltak és még szinte zárt volt a méhszáj ( a cél kbé 4-5 ujjnyi és az, h tűnjön el a méhszáj teljesen). Szóval én még messze voltam ettől. :) Mondta az orvosom, h megindítják este 6kor, ha nem indul be magától, mert túlhordtam a Babát és nagyon folyt a víz, mert folyamatosan újra termelődött. Úgy kell elképzelni, mint a filmekben, felálltam, és zutty, ömlött le a víz. :)

Aztán akkor este 6kor bekötötték az oxitocint, infúzió formájában. Az orvosom utólag mondta, h ő már akkor látta, h ebből tizenvalahány óra vajúdás lesz, mert teljesen éretlen volt a méhszáj... Hát igaza lett. Próbáltam állva, labdán, guggolva vajúdni, de nekem a fekvés esett a legjobban. Este 8kor javasolta az orvosom, h kössünk be epidurális érzéstelenítést, de én mondtam h még nem. Aztán hajnali 3kor, amikor még mindig csak 1 ujjnyira (!!!) voltam kitágulva (6-tól folyamatosan voltak fájások, az összesen 9 óra vajudás), akkor már én kértem, mert hátha attól ellazul a méhszáj,és le is jött egy ügyeletes orvos az Intenzívről, aki vagy félrekötötte vagy megtekeredett a kanül, de a lényeg, h nem ért az egész semmit! Minden fájást ugyanúgy éreztem! Azért annak örülök, h anélkül is kibírtam.

Aztán végre beindult a dolog, elkezdtem tágulni, és hajnalra már kész is volt a méhszáj. Kaptam éjszaka injekció formájában fájdalomcsillapítót, 2X is, attól tudtam aludni a fájások között. Reggel pedig bejött egy pár szülésznő-tanonc, nem voltam már túl jó állapotban, de szemrevételeztek és ki is mentek.

A kitolás már csak 1 óra volt kbé, közben felkelt a nap, jó hosszú éjszaka volt. Aztán mikor elkezdett a Baba kijönni a szülőcsatornán, segítettek neki vákummal, amitől megijedtem, de már 14 óra szenvedés után nem tudtam olyan erősen nyomni. Szóval vártak fájást, és amikor toltam akkor segítettek neki a vákummal, meg bejött egy orvos, ő meg nyomta a hasam.

Na, ekkor már egyáltalán nem voltam magamnál... tényleg, teljesen be voltam tompulva. Arra emlékszem, h ütöttem a doki kezét, meg karmoltam, h ne nyomja a hasam. :)))

Amikor kinn volt a fejecskéje, megsimiztem, aztán még egy nagy nyomás és kinn volt a válla, meg az egész Baba. Annyira elkezdett akkor rázni a sírás... utólag kérdezték, h sírt-e a baba és nem tudom, tényleg nem voltam egyszerűen magamnál. Aztán rámrakták, olyan ari volt, nyöszörgött akkor már. :)

Kellett kicsit a gátamon vágni, csak 2 öltést, azt ellátták, én közeben fogtam a Babát, és rögtön szopizott is, nagyon ügyes volt.