Szüléstörténet - Mérey Andi és Flóra

2013.12.17

2011. október 17-e története

Aznap már rutinosan mentünk reggel a kórházba a reggeli vizsgálatra. Mivel pár nappal a kiírt dátum (október 12.) után jártunk, már kétnaponta menni kellett. Ott volt nálunk minden felszerelés a szüléshez, és a kórházban töltendő napokra, de ez sem volt extra, hiszen ott volt velem/velünk már körülbelül két hete.

Terveim voltak aznapra. No nem nagyok, épp csak egy kis torna Zsuzsival a vizsgálat után és utána pihi otthon.

A kórházba menet azon nevetgéltünk, hogy milyen vicces lenne aznap szülni, hiszem ez Kimi, a kedvenc F1-es pilótám szülinapja. És biztosak voltunk benne, hogy ez valóban csak vicc.

A szívhang vizsgálat rendben volt. A vérnyomásom azonban kevésbé. Magas volt. Pedig az egész terhesség alatt soha sem volt vele semmi gond. Aztán vizsgálat, ultrahang és megerősítették, amit korábban is tudtunk, hogy a köldökzsinór Flóra nyaka körül van. Lazán ugyan, de mégis ott van, s ha a kisasszony beilleszkedne a szülőcsatornába, akkor bizony megfeszülve. De ő nem illeszkedett, ezért sem indult be a szülés. Naná, hogy nem illeszkedett be, mivel egy zseni és már akkor tudta, hogy az nem lenne jó neki - sem.

Ekkor azt mondta KRASZNAI TANÁRÚR - bizony, amikor kimondják a nevét, akkor hallod az áhítatot és, hogy csupa nagybetű, ráadásul már én is nála születtem, úgyhogy ez egy régi bizalmi kapcsolat kettőnk között, vagyis ha ő valamit mond, arra figyel az ember, elhiszi, nemigen kérdez. Na, szóval ő azt mondta, hogy mindenképpen befektet a vérnyomásom miatt, de ez biztosan császár lesz. Mire nagy lazán rábeszéltem, hogy akkor ne is várjunk, kapjuk ki most. Mikor azonban kiderült, hogy van szabad műtő és gyorsan kapjam fel a hálóingem, mert egy órán belül anyuka leszek... no akkor odalett a kedélyes mosolygás és csak megszeppent pislogás maradt a nyomában. Az addig kiegyensúlyozott, derűs Andi ijedten szorongatta az ura kezét és hívta az anyukáját. Még pityergett is egy kicsit. De nem volt sok idő ijedezni: be kellett cuccolni a szobába, átöltözni, irány az előkészítő és mire észbe kaptam már csöpögött is belém egy infúzió, majd hanyatt feküdtem a műtőben.

Mire kettőt pislogtam, Flóra már felsírt (13 óra 20 perc, 3,5 kiló és 53 cm) és bár a kezembe nem vehettem - mivel az ki volt kötve és infúzió csöpögött bele -, de odahozták a fejemhez és komoly sírás közepette megpuszilgathattam a mázgás kis feje búbját. Aztán elvitték melengetni és apukája mellkasára fektetni. No ettől meg még jobban sírtam.

Életemben először megtapasztaltam, a boldogságtól sírást. Furcsa. Csodás.

Pont, mint az egész anyaság. Pont, mint azóta minden nap.